Egy szakkarai sír titkai

2020.11.10
Fotó: MTI/EPA
Fotó: MTI/EPA

Varázslatos időutazásra invitálja nézőit a Netflix 2020. október 28-án debütált dokumentumfilmje. A rendező: James Tovell.

Kairótól nyugatra, a homokdűnék alatt kel életre az ősi történet, s majd két órán át lehetünk részesei egy 4400 éve érintetlen sír feltárásának.

A munkálatok 2018 tavaszától egy éven át folytak, hangsúlyozottan a Ramadán szent havához igazodva. A filmben többek között megszólal Mohammad Mohammad Joszef, az egyiptológia doktora, Hamada Manszur régész, Ahmed Zikrei, az ásatás vezetője, illetve Szalima Ikram temetkezési és zoológiai régész, de hallhatjuk Musztafa Abdo Szadek Mahmud művezető gondolatait is. Az ásatás vezetői kiemelten fontosnak érezték, hogy kizárólag egyiptomi szakemberek és munkások vegyenek részt a feltárásban. Nem igényeltek külső segítséget, annak ellenére sem, hogy a helyszíni munkálatok meglehetősen szegényes eszköztárral folytak, és az ásatásra szánt kormányzati források kimerülésével is szembesültek, több ízben. Pedig igen meghökkentő, egyben szívszorító látványt nyújtanak a viseletes vászon tornacipőben ásó munkások vagy Musztafa művezető, akit - beülő vagy testheveder híján - úgy eresztenek le egy sírkamrába, hogy kötelet csavarnak a dereka köré.

Ki lehetett Vahtie?

A sír tulajdonosa, no igen, ez viszonylag hamar világossá is válik, de ezen túl? A film lineáris idővonalának köszönhetően szinte ásónyomról ásónyomra kerülhetünk közelebb a szakkarai Bubaszteion nekropoliszban rejtőző titokhoz, az országban egyedülálló felfedezésként számon tartott, érintetlen sírhoz. A megszólaló potentátok - a régiségügyi miniszter vagy az Egyiptomi Régészeti Tanács vezetője - szerint a fáraók ötödik dinasztiája egyik vezető tisztségviselőjének sírjáról lehet szó, s a feltárás előrehaladtával a leletek egyre bővülő köre tényleges bizonyítékként szolgál a tulajdonos kilétére. Persze még így is jócskán maradnak kérdőjelek, ám ha a szakértők feltételezései bizonyosságot nyernek, az jelentősen rajzolja majd át eddigi tudásunkat például a malária első dokumentált megjelenésével kapcsolatban.

Istenek és istennők

Az ókori Egyiptomban Bubaszteion volt az állatkultusz egyik legfontosabb központja, így a helyszín Básztet istennő imádatául szolgált. Ahogy azonban a legtöbb egyiptomi istennek, Básztetnek is volt egy nyugodt, kedves arca, a macska, de egy ijesztő is; utóbbi oroszlán képében manifesztálódott. A szent állatkultusznak megfelelően a macskákat, krokodilokat stb. életük során kiemelt gondoskodásban részesítették, istenként tisztelték, imádkoztak hozzájuk, ezzel együtt véráldozatuk értékesebb volt, mint egy isteneknek ajánlott fa- vagy kőtárgy. A sírban talált állatmúmiák mindezt alátámasztják, számos macska mellett krokodilok, de egy oroszlánkölyök maradványai is előkerültek, utóbbi pedig azért bír különösen nagy jelentőséggel, mert ez az első oroszlánmúmia, amelyet valaha találtak. Musztafa szerint egyébként, mióta a macskanekropoliszban dolgozik, az otthoni macskái menekülnek előle, másképp viselkednek, mint azt megelőzően. Mindez - sok egyéb utalás mellett - arról árulkodik, hogy maga a helyszín, de még inkább a tárgyi leletek meglehetősen mély benyomást gyakoroltak az ásatás résztvevőire.

A film kitér a testmumifikálásra is, melynek gondolata Ozirisz és Ízisz történetéből ered; előbbi uralta a világot, de bátyja, Széth megölte, a teste darabjait pedig szétszórta Egyiptom földjén. Ízisz varázslóként átkutatta Egyiptomot a testrészekért, majd vászonba csomagolva keltette életre Oziriszt. Közös fiuk, Hórusz később megbosszulta apját, s a földi élet királyaként uralta tovább Egyiptomot, míg Ozirisz az alvilág királya lett, a halál és a feltámadás istene.

"Mindennek örök ura leszek"

Wahtie mintegy ötvenöt szobrot készíttetett magáról, illetve számos helyen említi saját nevét, mintha csak valamiféle kényszeres önigazolásnak kívánna eleget tenni. A film lényegében meggyőzően jár a titok végére, s többé-kevésbé bemutatja Wahtie családjának - feleség, testvér, anya és négy gyermek - sorsát is. Maga a sírkomplexum egy föld feletti kápolnából, illetve a föld alatti, aknákon át elérhető kamrákból áll, hamis ajtókkal, melyeken a lélek ki-be járhatott. A díszítések a vágyott túlvilági életet ábrázolják, az építmény pedig egyfajta "feltámasztógépként" szolgált, garantálva a biztonságos utat e világból a következőbe. A leletek arról árulkodnak, mintha Wahtie egész életében oda készült volna, az Örök Nádmezőre, s úgy hitte, mindent magával vihet, még akkor is, ha ehhez negyvenkét bíró kicselezésére lesz szüksége.

Ami a fáraóé...

Nem állíthatjuk, hogy James Tovell dokumentumfilmje ne volna lebilincselő, s a történet krimiket is túlszárnyaló vonalvezetése, a rejtély lépésről lépésre történő felfejtése ne szögezne bennünket a képernyőhöz. Elvitathatatlan továbbá az ásatás valamennyi részvevőjének erőfeszítése, kitartása mind a külső helyszín fizikai akadályaival, mind a szellemi kihívásokkal szemben. Egy év alatt három raktárt töltöttek meg a szakkarai sírból kiásott remekművekkel, elsőként találtak mumifikált oroszlánkölyköt, s ha az elméletük bizonyosságot nyer Wahtie és családja halálának okáról, akkor ez minden eddig dokumentált, malária okozta halálesetet mintegy ezer évvel előz majd meg.

A dokumentumfilm kontextusa viszont több mint zavarba ejtő, mivel egyfajta sajátos kontinuitást, hamis jogfolytonosságot sugall a fáraók kora és Egyiptom jelene között. A készítők nem mulasztották el bemutatni a müezzin hívását, sem az ásatás vezetőjének mecsetbéli imáját; Allah jelen van az összes filmkockán, az ásatás minden pillanatában, a szereplők megnyilvánulásaiban és az "ókori ősök" megidézésében. Pedig az ország története pár ezer évvel régebbre nyúlik vissza, mint egyáltalán az iszlám megszületése, területén pedig megesett azért egy s más az ókori sírkamrák megépítése, illetve a VII. századi arab hódítások között. Hogy messzebb ne menjünk, Antoniusról és Kleopátráról ki ne hallott volna már? Egyiptom nagyjából ezt követően vált a Római Birodalom részévé, a császárok magánprovinciájaként, majd a középkor kezdetén a Bizánci Birodalom tartományává, ahol is virágzott a kopt nyelvű vallási irodalom és kialakult a kopt kereszténység. Az iszlám zászlaja alatt egyesült arabok mindössze 641. szeptember 29-én vonultak be Alexandriába, miután a bizánciak a babilóniai csatavesztést követően evakuálták a tartományt. A film mindezek ellenére mégis átütő erővel közvetíti az iszlám kizárólagosságát, s ügyes árukapcsolással - több mint 3100 egyedi műtárgy feltárásával - írja át a történelmet, majd merevíti ki a muzulmán világ jelenét az örökkévalóságba.

Vezető kép: Falfestmény egy magas rangú, Vahtié nevű, királyi szolgálatban álló pap 4400 éves, közelmúltban felfedezett, érintetlen temetkezési helyén a Kairóhoz közeli szakkarai nekropoliszban 2018. december 15-én.

Polgári Szilvia - Politikai látleletek
Minden jog fenntartva 2018-2024
Az oldalt a Webnode működteti Sütik
Készítsd el weboldaladat ingyen!