Közéleti, kulturális, és tudományos szövegeim csokorba szedésével
kívánom a kedves Olvasót töprengésre késztetni. Vagy dühöngésre. Esetleg józan gondolatai számbavételére; kinek mi a zsánere.
A hétvégi tüntetésen a rendszert valamire, akármire, bármire leváltani vágyó tömeg nem Magyar Pétert hallgatta, hanem a korszellemet, amely a színpadon álló furcsa messiásban manifesztálódott; a szépre csomagolt semmit.
Kapcsolati erőszak, családon belüli erőszak, abúzus, lelki terror – mindez nem számít, ha épp a közösségi média legsötétebb bugyraiban fröcsögő csürhe számára aktuális messiás követi el a már-már feldolgozhatatlan bűnöket. Szörnyű látlelet a magyar társadalom egy (remélhetőleg szűk) szegletéről.
A sorozat egy rendhagyó családon belüli erőszak körülményeit tárgyalja, rávilágítva azon emberi gyarlóságokra és rendszerhibákra, amelyekről a nemzeti oldal nem szívesen beszél, így hallgatásával átengedi a témát olyan szócsöveknek, akik végül ideológiával nyakon öntve tálalják. Pedig a könnyű vagy súlyos testi sértésbe, rosszabb esetben halálba...
Úgy van ez, mint a háborúkban; túlfeszítettek az ingerküszöbök, és a megemészthetetlen médiazaj elsőként épp az igazságot emészti fel.